A Potter házban, nagyban folyt a tevékenykedés. Ginerva az ebédet csinálta, Harry James-t és Albus-t tanította kviddiccsezni. A kis Lily az ágyán ugrált és plüsseivel játszott. Baglyaik huhogtak, érdeklődve figyelték az ablakokat. Egyszer csak kopogás hallatszott. A kislány kiment szobájából, s ajtót nyitott.

  - Szia! – köszönt vidáman az érkezőnek Lily.

  - Sziasztok! – nézett be a házba a türkizkék hajú Teddy. Mindenki integetett neki. Ginny letette az asztalra az éppen a sütőből kivett süteményt, s odarohant a fiúhoz. Kedvesen átölelte. Odament aztán keresztapja is köszönteni, majd jött a két fiatal fiú. Pár perccel később újabb vendég érkezett. A Potterek érdeklődve nézték az ajtót, vajon ki lehet az, Ted viszont csak mosolygott. Végül Harry kinyitotta. Egy szép, szőke hajú lány volt, Fleur szakasztott mása.

  - Victoire! – pattant fel Lily. – Hogy vagy?

  - Sziasztok! – mosolygott kedvesen. – De jó újra itt lenni! Már nagyon rég voltam nálatok.

  - Üljetek le, kedveseim, mindjárt kész az ebéd. – nyomta le a székre a vendégeket Ginerva. – Hogy s mint?

  - Képzeljétek, Victoire megszervezett egy utazást Franciaországba! – újságolta Teddy, miközben megfogta kedvese kezeit.

  - Hát igen – kezdte elpirulva a lány – meg szeretném nézni anyu egykori lakhelyét. Olyan sokat mesél róla…

  - Szombaton reggel indulunk. Fleur ottmarad velünk egy hétig, viszont Bill még gondolkozik – bár szerencsére már kezd úgy tűnni, ő is velünk tart.

  - Ez fantasztikus! – mosolyodott el Harry terítés közben. – Csináljatok majd fényképeket és küldjetek üzenetet. Ha valamire szükségetek van, csak szóljatok.

  - Úgy van! – helyeselt felesége. A gyerekek is izgatottan bólogattak.

  - Akkor olyan lesz, mintha ott lennénk veletek! Biztosan nagyon jó lesz! – mondta izgatottan a kis Lily. Olyan vidám volt az arca, mintha azt mondták volna neki, hogy ő is megy velük. Az ebédet nagyon jó hangulatban fogyasztották el. Victoire megjegyezte, hogy Ginny örökölte Molly főzéstudományát. A gyerekek érdeklődve kérdezgették a Lupin-Weasley párost az utazásról, a szülők mosolyogva nézték gyermekeiket. A délután nagyon jó volt. Családi játékokat játszottak, James elégedetten mutogatta pálcáját és talárját – amit Lily nagyon rossz szemmel nézett – s jó ideig azzal töltötték idejüket, hogy tippelgettek, a két kisebb gyermek melyik házba fog kerülni.

  - Szerintem mindketten a Griffendél-be kerültök. – Feltételezte Albus.

  - Azért reménykedem, hogy Lily a Hugrabug-ba. – mondta nagy komolyan Ted. – Olyan jó lenne, ha ott látnálak a klubb helységükbe.

  - Én vagy a Hollóhátba, vagy a Griffendélbe fogok kerülni. – álmodozott a kislány. – Bocsi Teddy. – mondta végül egy kicsiny mosollyal. A fiú mosolyogva biccentett, de úgy látszott, kicsit bántja, hogy nem akar ugyanabba a házba kerülni Lily mint ő.

  - Szerintem kitűnő lennél a Hollóhátba. – simogatta meg a vörös fürtöket Victoire. – Nagyon jól vág az eszed. Te pedig James. – fordult az említetthez. – Csakis a Griffendélbe kerülhetsz.

  - A Mardekárt miért nem teszi említésre senki? – fordult a társasághoz Ginny.

  - Te azt szeretnéd, hogy odakerüljünk? – vágott grimaszt James.

  - Nem azt mondom, de úgy beszéltek, mintha csak három ház lenne. – rázta a fejét az anya.

  - Nem is igaz. – nyújtotta ki a nyelvét Lily. – Csak egyszerűen biztos, hogy mi nem kerülünk oda!

   - Honnan tudod? – kérdezte bujkáló mosollyal Harry. – Az sem rossz ház. Én majdnem oda kerültem. – mondta közönyösen. Ezt a mondatot csend követte. Mindenki az apára függesztette tekintetét, a szemek szinte kigúvadtak. A családfő mintha észre sem vette volna, tovább olvasgatta az újságot, kimondottan nagy érdeklődéssel. Pár másodperccel később aztán újra elkezdődött a tippelgetés, a beszélgetés, a játék és az álmodozás. Nagyon jól szórakozott mindenki. Az idősebbek mintha fiatalodtak volna annyit, hogy a testvéreik lehettek volna a három kisebbnek, úgy viselkedtek. Ted-et mindig is családtagnak könyveltél el, Victoire pedig ténylegesen rokon volt, a gyerekek unokatestvére, szóval úgy is mondhatnánk, rendeztek egy jó kis családi napot. Ez azonban véget ért akkor, mikor Ginerva hangja kizökkentette őket a kissé rövid varázskártyázásból.

  - Gyerekek, ideje készülődni. Ashley mindjárt itt lesz! – mondta kedves, halk hangon, bár kissé idegesen. James és Albus elmosolyodtak, Lily összevonta szemöldökeit, a két vendég pedig értetlenkedve összenézett.

  - Ő az évfolyamtársam. – világosította fel őket Albus.

  - Ja, és a jövendőbeli feleséged, igaz? – nyújtotta mosolyogva nyelvét Lily. Nyilván élvezte mikor ez szóba került.

  - Ha, ha, ha… Nagyon vicces hugi. – ütögette meg gúnyosan a kislány hátát James. – Szerintem járhatnál hozzám poén tanfolyamra. Addig is ne próbálkozz, mert úgy sem jön össze. – kissé komolyan és fontoskodva megrázta a fejét, majd miután a többiek elnevették magukat, ünnepélyesen meghajolt. – Köszönöm, köszönöm. – mondta színpadiasan a nagy hajlongásba. Bátyja nem nevetett. Az ablakon át kémlelte az udvart és környékét. Kissé csöpörgött az eső, de nem annyira, hogy a Wright és a Potter ház között nagyon megázna barátja. Egyszer csak az ablakba egy gyönyörű galamb szállt le. Világos volt a tollazata, s abnormálisan nagy, kékes szemei voltak. Albus ismerősnek találta a madarat. Mintha már látta volna valahol. Először az jutott eszébe, hogy álmában, de aztán elvetette az ötletet. A galamb nézegette őt, fejét fordítgatta, majd elszállt. Körülbelül egy perc múlva kopogás hallatszódott. A két fiú izgatottan összenézett.

  - Legyél kedves vele! – figyelmeztette James-t.

  - Miért, olyannak ismersz engem, hogy nem vagyok kedves? – vetette oda az említett álsértődötten. Összemosolyogtak, majd tovább nézték az ajtót. Mindenki ott gyülekezett előtte. Lassan kitárult, besütött az éppen lemenő nap sugara. Egy szép, kissé kócos szőke fej dugta be az arcát, ami kissé félelmet és szerénységet rejtett.

  - Sziasztok! – köszönt egy aranyos mosollyal. A Potterek és a két vendég is így tett. Harry beinvitálta a kislányt. Az levette a kabátját, amit James átvett tőle. Ashley arca sápadt volt és megszeppent, biztos azért, mert egyszerre 7 ember nézett rá, s kettőt nem is ismert közülük. A tekintetek szinte falták a mozdulatait, néhányan érdeklődve, néhányan gyanakodva néztek rá, főleg a vendégek. A lány odament hozzájuk, s kezet rázott velük.

  - Sziasztok. Ashley vagyok. – mosolygott, s mikor Ted és Victoire meghallották aranyos hangját, ők is így tettek.

  - Én Teddy Lupin vagyok, ő pedig Victoire Weasley, a kicsik unokatestvére. – fogadta el a kéznyújtást a fiú.

  - Örülünk, hogy megismerhettünk. A vezetékneved elárulnád? – tett ugyanígy a szőke hajú szépség. Ashley kissé megborzongott, de pár másodperc után lassan, halkan kimondta az utált nevet.

  - Wright. – nyögte olyan fájdalmas arccal, mintha egy halálos ítéletet mondattak volna vele. A két –eddig kedvesen mosolygó- arcról lehervadt a mosoly, s ajkukra haraptak. - De nem szeretek az lenni, ki nem állhatom, hogy ahhoz a családhoz tartozom. – rázta meg a fejét. – A nevet kimondani is fájdalmas számomra.

A vendégek összenéztek, csodálkozó tekintetük találkozott fél pillanat alatt.

  - Nézd... – kezdte Victoire. – Büszkének kell lenned a származásodra, bármit is éltél át a szüleiddel. A Wright család nagyon nemes család, akár csak a Black volt. – vállon veregette a megszeppent kis Ashley-t. – Tudom, hogy nem lehet könnyű, de hidd el, ha valaki meghallja, hogy Wright, nem rögtön rossz dolgok jutnak eszébe. – ennyivel befejezte mondanivalóját, s mindenki helyeslően bólintott. Kis csönd következett. Egymásra tekintettek a boszorkányok és varázslók. Egyszer csak, körülbelül pár másodperc múlva – amit Ashley óráknak érzett – Ginerva szólalt meg.

  - Tereljük másra a szót. Gyertek enni, kész a vacsora, ott beszélgessünk. – mosolygott az anya. Mindenkinek felderült az arca, s halk morajjal beindultak a tágas konyhába. Rengeteg étel volt, bár 8 ember azért csak-csak megette. Közben mindenféléről beszélgettek, ami eszükbe jutott – leginkább persze az iskola. Albus és barátja arról beszéltek, hogy mik lesznek újak, például a kviddics. Szóba kerültek a tanárok is, mert példának okáért nem fognak már McGalagony tanárnővel találkozni, ugyanis már túl öreg a tanításhoz, s nyugdíjba vonult. Ezt mindenki sajnálattal fogadta, ugyanis úgy tartották, ő az egyik legjobb. Már épp a desszerthez értek volna, mikor egyszer csak lekapcsolt a villany, megszűnt mindennek a működése, ami árammal működik. Egy ideig kapálóztak a sötétben, majd elhangzott három Lumos a szülőktől és Ted-től. Pár másodperccel később Victoire is elsuttogta a varázsigét, s így már látható volt a konyha nagy része. Idegeskedve és kérdően néztek egymásra. Majd hirtelen dörrenést hallottak, s fények szűrődtek be az ablakokon. Csak úgy zuhogott az eső, s villámlott az ég, dübörgött s kopogtak az apró vízcseppek. Csöndben maradtak, de Ginerva magához intette a gyerekeket, s bevezette őket a szobába. Ott suttogva beszélt nekik.

  - Ne szólaljatok meg hangosan. – pisszegte tágra nyílt szemmel. – Múltkor is ez volt. A szomszéd az. Ha dühös, önkéntelenül varázsol, s lekapcsolja az áramot, zúdítja az esőt és a villámok is hangoskodnak. Nagyon zavarja, ha hangosak az emberek. Ő egy nagyhatalmú varázsló. Ilyenkor ne mozduljatok ki a házból, mert rosszabb lesz, mint egy kis vihar és sötétség. Maradjatok nyugton és csak suttogva beszéljetek. Értették? – darálta le mondanivalóját. A gyerekek lassan bólintottak. Csillogó szemükben félelem tanyázott, s néha-néha abba az irányba néztek, ahol annak a bizonyos szomszédnak a háza van. Ijesztő volt belegondolni, mi történne, ha kimennének.

  - Mrs. Potter.. – kezdte megszeppenve Ashley, alig hallható hangon. – Itt maradhatok, amíg ez abba marad? – csillogó szemekkel körülnézett, mert valahogy megérezte, hogy mindenki őt nézi. Ginny elmosolyodott, s megveregette a lány vállát.

  - Megvetem neked a vendégágyat. Victoire és Teddy hoztak magukkal hálózsákot, őket ne féltsd. El sem engednélek ilyenkor. Addig maradsz, ameddig szeretnél, még ha el is múlik ez az őrület. Tekintsd úgy, hogy a családunk része vagy. Ha bármire szükséged van, szólj bátran. Ti pedig – itt gyermekeire nézett – maradjatok csöndben, ne keressétek a bajt. Hagyjátok Ashleyt, ha azt szeretné. Világos? – azzal a választ meg sem várva kiszaladt a konyhába a többieket is tájékoztatni a dolgokról. A négy gyerek ott maradt, egymásra néztek. A döbbenet leginkább Ashleyben és Lilyben keringett össze-vissza, s mintha hallották volna egymás gondolatait.

Ez lehetetlen. Olyan zavaros ez az egész. – gondolta az idősebbik lány.

Anya megbolondult? És mi ez az egész? Annyira ijesztő. A suliban is ilyeneket kell majd átélnünk? – Kérdezgette magát a legkisebb Potter.

Az esőcseppek csak kopogtatták az ablakpárkányt, a mennydörgés távolinak tűnt, de mintha ott lett volna éppen csak pár méterre tőlük. Lily James-re, Albus Ashley-re pillantott. Aztán a párok cserélődtek, majd már megint változtak. Így ment ez egy darabig. Egyszer csak, mikor James és a Wright lány tekintete negyedszerre találkozott, a fiú átölelte az ijedt lányt. Ashley ledöbbent szíve úgy dobogott a meglepődéstől, hogy szinte hallani lehetett. Ekkor belépett azonban az anya, s mosolyogva, ám meglepetten nézett végig a gyerekeken, s tekintete szinte ott volt az ölelkezők hátán.

  - Jaj, de aranyosak vagytok. – dőlt neki suttogva az ajtónak. Mire észbe kaptak, Ginerva már átment a vendégszobába. James rámosolygott Ashley-re. Hihetetlen barátságot érzett iránta, pedig nem is ismerte annyira. Mégis… Kezdte úgy érezni, elment az esze, de valami mégis azt súgta, hogy ennek így kellet történnie. Azaz ölelés olyan volt számára, mint egy kimondatlan jókívánság, ugyan azaz érzés. Albus csak vigyorgott és tekintete a két gyereken cikázott.

  - Nahát – súgta Lily – én meg még azt hittem, hogy Albussal fogsz összeházasodni. – mondotta szinte bölcs arckifejezéssel a kislány. James arca megrándult, s úgy nézett húgára, mintha meg akarná ütni. Már éppen lendült volna a keze, mikor egy kedves hang szólalt meg maga mellett.

  - Jaj, Lily! Hát nem tudod, mit jelent az, hogy barátság? – dorgálta fejt csóválva. – Neked miért jár folyton esküvő a helyedben? Csak nem akarsz már most megházasodni? – James és Albus a tenyerükbe nevettek, Lily pedig először dühös arcot vágott, majd kiengedte a gőzt, s mély lélegzetet vett.

  - Több eszed van, mint gondoltam – jegyezte meg csodálkozó arccal – Ezt nagyon szépen elmondtad. – egy kissé műnek tűnő mosolyt küldött az idősebb lány felé.

  - Tudom, hogy nem kedvelsz – sóhajtott Ashley. – de én úgy tekintek rád, mint egy kistestvérre. Nem tudnám nélküled elképzelni ezt a házat. – azzal halványan elmosolyodott. Lily tátott szájjal elpirult, majd elfordult, de látszott, hogy csak azért, mert nem akarta mutatni mosolyát. Ginerva pont ekkor lépett ki a vendégszobából.

  - Ma hamar feküdjetek le, mert úgy sem tudtok mást csinálni. Ashley, megágyaztam neked és írtam levelet a szüleidnek. Al, pakold be a cuccaid, óriási kupit hagytál a szobádban, aztán feküdj le te is pakolás után. Lilym, fejezd be a duzzogást és segíts mosogatni. James, te meg tüntesd el azt az undorító bogarat az asztalról, tudom, hogy te voltál – fordult el szidó arccal. Mindenki tette a dolgát. Ashley egy ideig elnézegette a Potter család munkájt, majd bement a szobába és bebújt a puha ágyba. Kényelmesen elhelyezkedett. A plafonon csillagmatricák voltak. Ezeket nézegette egy darabig, majd lassan-lassan lecsukta szemeit, s elaludt. Végre, talán életében először úgy aludt el, hogy nem aggódott a holnap miatt. A házban egyedül csak ő volt így. Szinte tapintani lehetett a feszültséget a levegőben, de a lány ezt már nem érezte, mert már nem is érzékelte az őt körülvevő helyet. Néha-néha megmoccant álmában. Hideg borzongás futott végig rajta, mikor megérezte James puha kezét, ahogy az ő arcát simogatja.

 

 

 

 

 

Oldal: Story 6. rész (loong)
Harry Potter rajongóknak :) - © 2008 - 2024 - harry-pooter-rajongoknak.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat