Potteréknél
- Ébresztő! – zengte egy vékony, kedves hang. Albus kissé kómásan, de vidáman és izgatottan kelt. Elindult a konyhába, ahol édesanyja, apja és testvérei várták, egy-egy bögrével a kezükben.
- Jó reggelt! – szólt a családfő, Harry.
- Nektek is. – mondta mosolyogva mikor ő is elindult kivenni egy poharat a szekrényből. – Lily és James is jön? – vetett egy pillantást kakaót szürcsölő öccsére és húgára.
- Igen, Lily nagyon kíváncsi az Abszol Útra, James pedig, ha te nem is emlékszel, elsős lesz, úgyhogy neki is be kell vásárolni.
- Aham… - dünnyögte Albus. – Mehetek egyedül a boltokba? Kérlek!
- Már megint Ashley-vel találkozol? – szólt közbe Lily Luna. – Az a lány teljesen dinka!
- Hé! – húzta föl a szemöldökét James. – Albus barátja. Egyébként meg nagyon kedves.
- Honnan tudod? – nyújtotta ki a nyelvét a kislány. – Mikor találkoztál vele? Te nem voltál ott, mikor elbőgte magát egy kutya miatt.
- Az a kutya nem normális kutya volt, ennyi biztos. – szólt közbe kedves hangon Harry. – Szegény lányt megtámadta, ráadásul majdnem akkora volt, mint én. És Albus – itt fiára nézett – a kérdésedre a válasz: igen, ha édesanyád is megengedi. – csönd lett. Mindenki Ginny-t nézte, de a vörös hajú boszorkány nem válaszolt, csak a bögréjét forgatta. Mikor mindenki megitta az italát, átvették a cipőjüket és kiléptek az utcára. Nyugodt, csendes környék volt. Szép, egyedi házak sorakoztak, amikben kedves varázsló- és mugli családok laktak.
- Anya… Nem nagyon kedveli Ashley-t… - suttogta kis idő gyaloglás után James a bátyjának. – A családja miatt… - folytatta Albus értetlen arcát látva.
- Oh, értem… - sóhajtott. Sokszor sír a szülei miatt. Sajnálom őt. A családja nem az igazi, de ő nagyon rendes, bármennyire is sokan utálják. Tudod ki volt ilyen családi helyzetben?
- Nem, ki? – kérdezte kíváncsian öccse.
- A második neved tulajdonosa. – mondta könnyed hangsúllyal.
- Sirius-ra gondolsz? – csodálkozott. Harry arca megfeszült, mikor meghallotta keresztapja nevét. – Jaj, bocsánat… Elfelejtettem, hogy nem szeret erről beszélni apu. Szegény, olyan tragikusan halt meg. Apa apjaként szerette. – áradozott. Albus bólintott.
- Ki nem találtam volna hogy melyik családba tartozik. És Ashley is ilyen. Sajnos a Black család…
- …ugyan olyan, mint a Wright család – vágott közbe húguk.
- Hé! Lily! Te hallgatóztál?! – ordította James, elfelejtve, hogy suttogniuk kéne.
- Gyerekek… - rázta a fejét Ginerva.
- Mi lenne, ha hopponálnánk inkább? Itt nem lát senki… - ajánlotta fel Harry.
- Nem! – csattant fel felesége – Pont te tudod a legjobban, milyen, ha nem szokott hozzá az ember! Ráadásul még nagyon kicsik és…
- Nem vagyunk kicsik! – nyafizta Lily – 12, 11 és 10 évesek vagyunk. Az nem kicsi!
Látszott ugyan az anyján, hogy válaszolni akar, de inkább ráhagyta gyermekére. Nem kellett már nagyon sokat menniük, 10 perc után megálltak egy fal előtt. A két kisebbik gyerek egy értetlenkedő pillantást váltott, de mikor Harry előrántotta pálcáját, úgy látszott, kezdik érteni a dolgot. Rákoppintott vele a falra, és máris eléjük tárult az Abszol Út látványa.