20 évvel Harry Potter története után - 6. rész/2 - Egy kis öröm az ürömben
Sok sírás, fejben elhangzott jelző ami Albus-t illeti és kesergés után Ashley ismét elaludt. Álmában Melissa őt ölelgette, a két Potter fiú pedig felszállt a Wright ház körül tekergő Roxfort Expressre, miközben Ted és barátnője integettek nekik. Annyira nyomta a lelkét ez a levél, hogy teljesen elfelejtette, hogy nem otthon van. Mikor Ginerva ébrezgetni kezdte, felsikoltott, mert azt hitte, Mary rázogatja könnyű testét. Aztán pár másodperc múlva, miután körülnézett, mély levegőt vett, s bocsánatot kért.
- Lily elmondta, mi történt hajnalban – mesélte az anya az asztalnál ülve, reggelit fogyasztva. – Kedves dolog volt tőled. Kicsit megijedtem, mikor megláttam az üres ágyadat. Már féltem, hogy kimentél, pedig hajnalban még mindig nem nyugodott le teljesen a dolog. – kinézett az ablakon, amin most nem villámok fénye, hanem a napnak sugarai sütöttek be. – Gondolkoztál, meddig maradsz? A szüleid azt írták, jobb is nekik, ha nem vagy otthon – keserű mosoly telepedett Ashley arcára.
- Azt mindjárt gondoltam, hogy inkább itt hagynának. – felelte gúnyosan. – Nem akarok a terhükre lenni. Inkább hazamegyek, ha az van. – mondta kis idő elteltével. Ez, ha úgy nézzük, igaz volt, bár nem csak ezért akarta elhagyni a házat. Ezek után nem bírt volna Albus szemébe nézni. Sajnos, pont mikor ezt gondolta, belépett az összes Potter gyerek, természetesen az előbb említett is. Ők is leültek a hosszú asztalhoz. Lily anyja mellé, James Ashley mellé, Albus pedig két testvére közé ült. Ezután a szőke boszorkány már nem is mondott semmit, de nem is nagyon evett, inkább csak ruháját piszkálgatta. Közben hallotta, hogy Ginny a két fiának is elmeséli a hajnali ügyet, de nem nagyon figyelt oda. Csak néhány hallott szóból és kifejezésből köveztette ki a beszélgetés lényegét, mint például „Lily”, „Ashley” „Szoba” és „Rosszat álmodott”. Miután mindenki megreggelizett, Ashley azt mondta, indul haza, de az anya egyértelműen marasztalta.
- Egyáltalán nem vagy a terhünkre. – rázta a fejét. – Örülünk, hogy itt vagy. Még Lily is így áll a dologhoz. Harry elmegy a cuccaidért, mert megbeszéltük Mary-vel, hogy tőlünk indulsz a Roxfortba.
- Úgy bizony. – mondta az apa. – Megyek is.
- Rendben, köszönöm. – bólintott a lány. Nem bírt többet mondani. Nézte egy darabig, ahogy Harry készül a hoppanáláshoz, majd miután megtörtént, azon kezdett gondolkozni, mit fog csinálni a következő két napban. Gondolkodott egy darabig, majd eszébe jutott valami. Odarohant Ginerva-hoz, hogy elkéreckedjen.
- Mrs. Potter. – kezdte – elmehetnék egy kicsit sétálni a városba? Olyan szép idő van.
- Persze, menj csak. – bólintott az anya miközben varázslattal törölgette a tálakat. Ebben a pillanatban James futott be az ajtón.
- Anya, én is mehetek? – kérdezte Ginny felé fordulva, aki bólintott. Ashley egy kicsit gondolkodott, mert ő nem teljesen sétálni akart, de végül elindult a fiúval.
- Jól vagy Ashley? – kérdezte, mikor kiértek az utcára. – Nagyon sápadt vagy. Rosszul érzed magad?
- Nem, nem. Csak egy kicsit rosszul aludtam – hazudta meggyőző hangsujjal.
- Aham. Értem. – nézett le a járdára James. – Nekem se volt kellemes.
- Tényleg? – kapta fel csodálkozva a fejét Ashley. – Mi volt?
- Hát… - a Potter fiú ajkába harapott. – Hosszú történet. Csak egy rossz álom volt. – mondta elpirulva.
- Gyerünk, kivele! – hajtotta mosolyogva a lány. – Nekem nyugodtan elmondhatod.
- Pont, hogy neked szeretném a legkevésbé elmondani. Nem azért, mert nem kedvellek. – mondta gyorsan Ashley sértődött arcát látva. – Csak neked is közöd van a dologhoz.
- Jaj, te! Gyerünk! Légy szíves! Mond már el!! – nyögdécselte a lány. James a szemét forgatta.
- Jól van, jól van! – nyugtatta le kedves hangsúllyal. – Az volt, hogy éjszaka azon gondolkodtam, mi lesz, ha a Griffendélbe kerülök. – kezdte. – Mindenki azt mondta, én csak is oda tartozhatok. De én nem akarok oda menni.
- Hát… Akkor hova? – nézett a szemébe Ashley. James nyelt egyet amiből arra következtetett, hogy a Mardekár-t fogja válaszolni, de meglepetésként érte a válasz.
- A Hollóhátba, hogy sokat találkozzunk. – mondta végül. A lány megállt sétaközben. Egy ideig csak nézte James barna szemeit, majd hirtelen elvigyorodott.
- Na, nem mondod? – izgult fel – Az tényleg szuper lenne!
- Igen-igen, de én nem vagyok olyan okos, mint a Hollóhátasok. – rázta elkeseredetten fejét James.
- Jaj, nehogy már! – legyintett Ashley. – Hogyan találod ki azokat a jó vicceket? Hogyan lett színötös a bizonyítványod? Hmm?
- Ebben igazad van. – nézett megint maga elé a fiú. – De a bátorságom több mint az eszem. Szinte már hallom, ahogy elkiáltja magát a süveg, hogy: Griffendél! – itt befejezték a beszélgetést. Ashley végre egy kicsit boldog volt. Szóval legalább James bírja őt! Mondjuk, ezt már ezelőtt is gondolta, az ölelésnél rádöbbent, de most mégis úgy érezte, hogy sokkal szívesebben van együtt a fiúval. Rájött, hogy nagyon-nagyon megkedvelte. S végre van egy igaz barátja!