20 évvel Harry Potter története után - 8. rész - A parti

 

Ashley reszketve, a fiúk izgatottan álltak a Weasley család ajtajában. James és Albus fekete dísztalárt viselt, elegáns, mégis laza volt a megjelenésük. A Wright lány ezzel szemben a legegyszerűbb mugli ruhát kapta fel magára. Arca sápadt volt, szemei tágra nyíltak, haja pedig ugyanolyan kócos volt, mint mindig. A kinézetén egy dolog változott; Ginerva egy aranyos, rózsaszín masnit tett a szőke loboncba, ami illett a ruhához. James odapattogott a sárgás-barnás faajtóhoz, s bekopogott. Pár másodperc múlva egy vörös, szeplős, fiú nyitott ajtót, aki megszólalásig hasonlított apjára. Hugo mosolyogva üdvözölte az érkezőket.

  - Sziasztok! – köszönt. – Jaj, de jó, hogy eljöttetek! Rose már kezdte azt hinni, a bagoly, amit küldött, megsebesült, s nem kézbesítette a levelet. Egy pillanat. – azzal hátra fordult, kinyitotta az ajtót és bekiabált rajta. Odabentről zene és zsibongás hallatszódott ki. – Rose! Megjötte… ÁÁááááá!!! – Hugo ijedten felkiáltott, ugyanis húga olyan erővel ment neki, hogy ledöntötte a lábáról.

  - Jaj, bocsi! – kapott homlokához a lány, s felsegítette testvérét. – Sziasztoook!! – vetette neki magát unokatestvéreinek. Rose inkább anyjára, Hermione-ra hasonlított. Versenybe szállhatott volna Ashley-vel a legkócosabb boszorkány címért. Szép barnás zöld szemei csillogtak az örömtől, kipirult arcán mosoly üldögélt. – Végre itt vagytok!! Gyertek be! – azzal megfogta a két fiú alkarját és beszáguldott velük a házba, mintha Ashley-t észre se vette volna. Kis tétovázás után a boszorkány is beballagott a lakásba, amiről meg kellet hagyni, hogy hatalmas volt. Majd’ megvakult az odabentről jövő fénytől. A zene üvöltött, a gyerekek visítoztak, nevetgéltek. Ron Weasley a pálcájával kérésre csinálta a különböző színű diszkó fényeket, felesége, Hermione pedig mindenféle nassolnivalót varázsolt egy-egy koppintásra a „terem” széléhez állított hosszú asztalra. Ashley még sosem járt ilyen buliban, azt sem tudta, milyen. Ámuldozva nézett körül, ismerős arcokat kutatva, s természetesen James-t keresve. Látta néhány évfolyamtársát, akik szórakozottan suhintgatták pálcáikat, megpillantott néhány ismerős Hollóhátast, sajnálatos módon meglátta a három Carolint és az összes Weasley rokont is megtalálta. Kisebb keresgélés után meglátta a Potter testvéreket. Rögtön odarohant hozzájuk (már amennyire ezt a tömeg engedte) Sokan megbámultak, mutogattak rá és nevettek.

  - Hé, ott van Wright! – kacagott Alison McDonald, egy 14 éves Mardekáros. Ashley összerezzent vezetékneve miatt. Úgy volt ezzel, mint régen az emberek, ha kimondták Voldemort nevét. Alisonnal már többször találkozott, aki elsőször kedvesnek tűnt, de aztán mikor a lány hozzászólt, a Mardekáros diák elkezdte szekálni. Mikor végre odaért Albus-hoz és testvéréhez (sok piszkálás, fújogás és kinevetés után) elfordította tekintetét az idősebbik fiúról és rögtön Jamesel kezdett beszélgetni.

  - Na, végre itt vagy – vigyorgott a fiú és magához húzta a lányt.

  - Jól elkeveredtem. – mosolyodott el Ashley, bár ő sem tudta, miért.  – Nagyon érdekesek az unokatestvéreid.

  - Jaja, eléggé hiperaktívak. – fordult feléjük Albus. A Wright lány elkomorodott és elfordította fejét táncolás közben, mintha nagyon érdekes lenne, ahogy a diákok eszik a különböző édességeket. A fiúk ezt nem vettél észre. Nem fogom elárulni neki, hogy elolvastam a levelet. – határozta el a lány. Nem érdekel se az ha Melissaval lóg, se az, ha nyomoznak utánam. Úgy sem derítik ki a titkom. – ez inkább csak arra szolgált, hogy magát megnyugtassa, ugyanis tényleg volt egy féltve őrzött titka. Azt rajta kívül senki se ismerte. Kis könny szökött a szemébe, nem gondolta volna, hogy lesz olyan életében, mikor utálja Albust. A fiút, aki leégette vele nem egyszer magát, hogy vele lógott. Aki nem érdekelt, hogy milyen a származása. Aki mindig megvigasztalta… De most vége. Ő is bőgőmasinának tartja. Az ellenségével haverkodik. Ki akarják deríteni titkát. De legalább James mellette áll. El kell mondanom neki. James-ben legalább megbízhatom. Hisz ő is elmondta, mi volt a gondja, miért ne tehetné meg ezt én is? Mikor az idősebb fiú elment, Ashley nagy levegőt vett, majd közelebb lépett a fiúhoz.

  - James… Elkell mondanom valamit. – kezdte halkan.

  - Hallgatlak – mosolygott rá.

  - Aznap este, mikor Lily rosszat álmodott, találtam egy könyvet. – azzal elmesélte a történetet. James az elején mosolygott, majd elkomorodott és végül sajnálkozva nézte a lányt. – Csalódtam Albusban. Teljesen összetörtem. Tudnom kellet volna, hogy tervez valamit, észre kellett volna vennem. Mindig megérzem, ha valaki hazudik. – ezzel befejezte mondókáját, s nézte a fiatal Potter fiút, reakciót várva. Az ideig csak nézte a padlót, s valami tánc-féleséget csinált, de látszott, hogy kedvetlenül. Aztán végül csak megszólalt.

  - Szóval ezért nem nézel a szemébe és kerülöd. – suttogta maga elé. – Most már minden világos. Nyáron Al naponta 3-szor nézte meg a postaládát, biztos azt várta, hogy kiderítsen rólad valamit Melissa. – ránézett Ashley-re, akit a sírás kerülgette. Nagy gyorsan és akadozva vette a levegőt, legyezte magát, pedig egyáltalán nem volt meleg. Csurgott a verejték a homlokán, amitől szőke tincsei is benedvesedtek. Arca sápadt volt, a szokásosnál is világosabb, szinte teljesen egybeolvadt a fehér fallal. Sírni akart, de nem nyilvánosan. Nem bírta megállni. Tenyereibe temette arcát, s könnyezett. Próbálta eljátszani, hogy fáj a feje, azért fogja, legalábbis úgy látszott, ezt akarja mutatni. Barátja együtt érzően megölelte. Nem szólt semelyikük sem semmit. Ahhoz képest, hogy egyikük 11, másikuk 12 éves volt, nagyon komolyak. Felnőttesek voltak, úgy is beszéltek egymáshoz. Komolyan vették egymás bajait, s nem csak elintézték egy „nyugodj meg” vagy „semmi baj”-jal. Most is így volt. Mikor Ashley arca már elég száraz volt, hogy ne látszódjon könnyezése, elvette tenyereit kedves arca elől. Ekkor a zene gyorsra váltott. James egy ideig nézte a lányt, és nézte a táncparkettet, a tekintete kapkodott a két irány közül, majd halkan megszólalt.

  - Nem táncolnál velem? – belenézett a boszorkány elkerekedett szemibe, aztán azok a szemek örömet sugalltak, s lassan bólintott. Odamentek egymás kezét fogva. Beálltak egymással szembe. Ashley látta, hogy partnere nem tud semmilyen gyors táncot, ezért hamar felajánlott valamit.

  - Tudod, engem nagyon érdekelnek a mugli dolgok. Sokat foglalkozok az öltözésükkel a szokásaikkal és még a táncaikkal is. Van egy gyors táncuk, amit nagyon szeretek. Megmutassam? – James arca kíváncsiságot tükrözött. Ashley gyors és kecses mozdulatokkal bemutatta az említett táncot. Partnere csak ámult bámult. Nem volt valami nehéznek tűnő dolog, ezért a fiú is megpróbálta Ashley-vel szemben, ellentétes mozdulattal. Néhány kíváncsi szem fordult feléjük. A pár egymásra mosolygott, észre sem véve, hogy figyelik őket. Lépésről-lépésre, szépen, gyorsan és kecsesen mozogtak. James még sosem táncolt ilyen típusú táncokat, de neki is be kellett vallania, hogy élvezte. Mikor már szinte mindenki őket nézte, Mrs Weasley szándékosan lehalkította a zenét. Ekkor Ashley és barátja abbahagytak a táncot és elmosolyodtak. Pár pillanat múlva a boszorkányok és varázslók többsége tapsolni kezdett. Csupán ekkor vették észre a nagy figyelmet, amit magukénak mondhattak. Elvörösödve kisunnyogtak a házból. Albus is velük tartott.

  - Azta! Ez igen! – füttyintett egyet elismerően. – Miért nem jöttök vissza?

  - Hát, kösz… - motyogta zavarban öccse a járdát nézve. – Amúgy is mindjárt indulni kéne. Gyertek, menjünk köszönni Hermione néninek és Ronald bácsinak – azzal testvérével együtt visszamentek egy elköszönni és megköszönni a meghívást.

 

  - Mi köszönjük, hogy így a végére fellelkesítettétek az embereket. – kacsintott Ron, azaz Mr Weasley. Hermione kuncogott, majd ő is elköszönt unokaöccseitől. Ashley már közben elindult. Vegyes érzelmei kavarogtak fejében. Boldog, szomorú, zavart és meglepett volt. Ugyan úgy, mint ő James-el, táncot jártak fejében a gondolatok. Végül érdemes volt eljönni. –Gondolta mosolyogva. Végre elmondhattam a dolgot egy barátomnak. Vagy is igazából az egyetlen barátomnak. És ez a tánc a végén! Hű! Nagyon jól esett! – időközben a Potter fiúk is odaértek hozzá. Együtt, vidáman ballagtak vissza a házba, ahol aztán rögtön el kellett kezdeni a pakolást holnapra. Meséltek a szülőknek a buliról, a beszámolót Lily irigykedős-duzzogós hangulatban hallgatta. Végül aztán ő is kedveskedett egy kicsit, ugyanis segített Ashley-nek bepakolni az iskolás cuccait. Mindenki elégedetten nyugtázta a napot, s a három idősebb gyerek izgatottan várta a holnapot.

 

Oldal: Story 10. rész
Harry Potter rajongóknak :) - © 2008 - 2024 - harry-pooter-rajongoknak.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat