Minden diák leszállt a vonatról. A nagy tömegben James és Ashley elvesztek, de a fiú egyébként is külön útra tért. A már idősödő Hagrid odahívta az összes elsőst magához. Barátja tudta mi következik, előző évben ő is átélte a csónakázást. Most azonban ő mással indulhatott az iskola felé. Óriási fekete, szárnyas, csont vékony ló szerűségek álltak több szár fiáker előtt. Igen, Ashley látta a thesztrálokat. Meg sem hökkent, mikor rájuk pillantott, hiszen ezerszer olvasott már e lényekről. Azonban mégis ijesztő volt számára egy kicsit. Nem emlékezett, hogy bárkit is látott volna meghalni. Bár nyomorúságban élt és körülötte csak úgy hullottak a családtagok, ő egy halálesetnek sem volt szemtanúja. Remegve közeledett a lények felé, pedig egyáltalán nem félt tőlük, csupán az aggasztotta, hogy számára nem láthatatlanok. Nézte egy darabig a -- szerinte csodálatos - teremtményeket. Óriási kékes-szürkés szemei elkerekedtek. Hozzáért az egyik állathoz. Az rá nézett, de nem csinált semmit, semmi jelit nem mutatta, hogy kellemetlen számára a lány jelenléte. Ashley belenézett fehér, pupilla nélküli szemeibe. Végig simított a thesztrál lapockájánál. Csak állt ott, s figyelte. Majd mikor eljött az ideje, elindult a kocsikhoz, de még mindig a hártyás szárnyú lényt figyelte. A kérdés még mindig ott volt fejében: Vajon miért látja őket? De ezzel már nem tudott foglalkozni. A fiákerek elindultak, lassan, tétován. Ashley nézte a tájat. A tiltott rengetek fáit csodálta, azt remélve, hogy hátha meglát egy különös lényt. Észrevette, hogy Oliver is ugyanezt teszi. Jól tudta, hogy a fiú imádja a legendás lények gondozása órát. Kicsit hasonlított Hagridra. Minden szörnyetegben meglátta a jóságot, s nagyon közeli kapcsolatot ápolt a különböző lényekkel. Azt hallotta, hogy még az embergyűlölő kentaurok is jóban vannak vele. Ezt csupán véletlenül tudta meg, ugyanis amikor Albussal beszélgetett a Griffendél klubhelysége előtt, akkor hallotta, amikor erről beszélt Oliver és egy barátja. Titokban tartotta ezt a dolgot, ugyanis ezek arra utalnak, hogy a fiú nem egyszer járt már a tiltott rengetegben és közelében.

  Ashley hirtelen meglátta a kastélyt. Bár csak néhány kis ablak látszott a koromfekete éjszakában, a lány érezte, hazaérkezett. Mindig is elsődleges otthonának mondta a Roxfortot. Fellángolt benne az izgatottság, mikor eszébe jutott, hogy hamarosan odabent lesz, s 10 hónapig itt fog élni. Keze remegett a boldogságtól és a vágyakozástól. Mikor lassan-lassan odaértek, mindenki kipattant. Beléptek a bejárati csarnokba, s onnan indultak a nagyterembe. Mikor Ahsley belépett a kétszárnyú ajtón, már majdnem mindenki az asztalánál ült. A mennyezet fekete volt, csillagos. A Wright lány körül a hollóhátasok vidáman üdvözölték egymást és beszélgettek. Természetesen Ashley nem tartott velük, ugyanis nem volt kivel beszélnie. Aztán mikor a háza kísértete, a Szürke Hölgy, azaz Hollóhát Heléna is megérkezett, a lány meglepetten tapasztalta, hogy a gyönyörű halott nő mellette foglal helyet. Sokszor látta ugyan őt, viszont még egyszer sem beszélt vele. Túlságosan tisztelte ahhoz, hogy megszólítsa. Ám most Heléna kezdeményezett.

  - Á, Ashley Wright, igaz? – mosolygott kedvesen az elvörösödött lányra, aki amint meghallotta a vezetéknevet, ajkai mögött összecsikorgatta fogait.

  - Igen. – felelte nyugodtnak szánt hangsúllyal.

  - Hogy telt a nyári szüneted? – kérdezte következő kérdését. Ashley megzavarodott, hogy ilyen barátságosan beszél hozzá a kísértet, de végül úgy gondolta, biztos csak unatkozik, s azért ült mellé, mert nem volt szabad hely máshol.

 - Egész jól. – felelte váll vonva. Heléna fátyolszerű arca a lányét fürkészte, de ő nem viszonozta a tekintést. Már épp újra megszólalt volna a kísértet, mikor kinyílt a bejárati csarnok ajtaja, s Samantha Cox professzorral az élen – ő az igazgató helyettes, s a bájitaltan tanár - bejöttek az elsőévesek. Ashley-nek nem kellett sokáig keresnie tekintetével, hogy meglássa James-t. A fiatal Potter teljesen átázott talárban, de magabiztosan követte társait. A fiú is rögtön kiszúrta őt, de miután egy mosolyt küldött felé el is fordult, hogy jobban megszemlélhesse a helyet. Most a szokásosnál is több elsős volt. A kétharmaduk félősen, megszeppenve jött be, az egyik barnahajú, copfos kislányt és egy mögötte csoszogó világos hajú kisfiút az ájulás kerülgette. Elkezdődött a szokásos történet. Cox professzor egy kis széket hozott be, s ráhelyezte a teszlek süveget. A terem szinte azonnal csöndes lett. A kicsik felsorakoztak, kíváncsian, türelmetlenül motoszkálva. Pár pillanat múltán a süveg a karimánál kinyílt, s száj módjára dalolni kezdett. A szövegnek ugyanaz volt a lényege, mint mindig: elmesélte, hogyan alapították meg az iskolát, melyik házba milyenek kerülnek, s hogy ő hogyan kelt „életre”. Lélegzet visszafojtva hallgatta minden diák a dalt. Mikor véget ért a „mese”, a süveg mozdulatlanná vált. Hangos tapsviharral köszönték meg az idén is tömör, szép dalocskát. Ezután Cox professzor szólította az első diákot.

- Adams, Bella. – mondta az ő erőteljes, mégis kedves hangján. Egy szőkés-barna hajú leányka közeledett. Szokatlanul hosszú és dús volt a haja, leért a földig, majdnem meg is botlott benne. Az igazgató helyettes fejére tette a süveget, aki várakozás nélkül elkiáltotta magát.

  - Mardekár! – azzal a kislány kissé meglepetten, de megkönnyebbülten elindult az asztala felé.

  - Ali, Kimberly. – szólította a következőt Cox professzor. Egy sötétbarna hajú, vidám és lelkesnek tűnő, aranyos kislány ballagott oda a székhez. Az összes diák közül rajta gondolkodott legtovább a Teszlek Süveg. Körülbelül egy percig gondolkodott, közben egyfolytában magában motyogott, majd végül elkiáltotta a ház nevét.

  - Hollóhát! – Kimberly odaugrándozott Ashley-ék asztalához. Ők hangos tapssal köszöntötték. A kislány leült a lány másik oldalára. Ashley kicsivel derűlátóbb lett, és hirtelen eszébe jutott, hogy talán az elsősökkel jóban lesz, hiszen ők még nem ismerik. Rögtön be is mutatkozott az új háztársának suttogva. Mentek a nevek és a háznevek. Amikor a P betű felé közeledtek, a Wright lány rögtön felpillantott. Teresa Parker a Mardekárhoz, Paul Pitt a Griffendélhez került. Eljött James Potter ideje. A fiú mintha imádkozni akarna, összetette egy pillanatra kezeit mikor nevét mondták. Fejére rakták a süveget, és…

  - Griffendél! – kiáltotta azonnal. James levette, s vett egy bocsánatkérő pillantást Ashley felé. A lány megrázta fejét, mutatva, hogy nem baj, de belül nagyon szomorú volt. Elképzelte, milyen jó lenne, ha James is Hollóhátas lenne, de ez csak a képzelet ereje volt. Ez így marad, nem fog megváltozni semmilyen kérdésre, semmilyen csodára. James Griffendéles, ezt el kell fogadni. Végig mentek a névsoron, s mikor Chris White is leült a Hollóháthoz, Wilson igazgató lépett elő.

  - Szeretettel üdvözlök mindenkit először, vagy újra itt, iskolánkban. Kérlek titeket, egyetek, egyetek bőségesen, majd csak utána mondok beszédet. Hosszú és kimerítő utatok volt, főleg a kedves új tanulóinknak. Töltsétek fel magatokat, készüljetek fel a holnapra, a tanulásra. Most pedig: Jó étvágyat! – azzal visszaült helyére. Wilson igazgató ugyan kedves volt, de sokkal komolyabb, mint Dumbledore. Komoly hangon szólt a diákokhoz, de mindig segített, és kedvesen viselkedett az összes diákkal.

Az asztalon megjelent a vacsora. Úgy tettek, ahogy az igazgató mondta: Bőségesen ettek, hiszen farkaséhesek voltak. Ashley a kivételek között volt. Nem nagyon kívánta a vacsorát, pedig eddig ő is ordítani tudott volna az éhségtől. Csak egy nagyon keveset evett, azt is alig-alig tudta lenyelni.

 Az ezután történtekre nem nagyon emlékezett. Csak azt tudta felidézni, hogy az igazgató beszédet mondott. Az emlékek között itt egy nagy, fekete folt tátongott. Annyira elvette a kedvét a házbeosztás, hogy semmire nem tudott figyelni, s amint megtehette, bebújt az ágyba. Próbálta felidézni a napot, de hiába, hiába minden.  Csak az kattogott a fejébe, hogy James Griffendéles. S most egy hiányos űr volt a szívében. Túl sokat álmodozott arról, hogy egy házban lesznek. Olyan, mintha már megtörtént volna az a sok jó dolog, ami megtörténhetett volna, és valaki visszament volna az időben, elrontani az egészet. A sok gondolattól alig tudott elaludni, de ezek a dolgok még álmában is gyötörték. A pár órával ezelőtti gondolta, az hogy ez az év más lesz, most megváltozott. Átíródott, a „más” szócska helyére egy undok, kiállhatatlan szó került. „Rosszabb”.

 

 

Oldal: Story 12. rész
Harry Potter rajongóknak :) - © 2008 - 2024 - harry-pooter-rajongoknak.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat