20 évvel Harry Potter története után - 7. rész (rövid) - A meghívó és a szoros barátság.

 

Másnap dél körül 3 levél érkezett a Potter házba. Mindegyiket a jövendőbeli és a már most iskolásoknak szánták, azaz James, Albus és Ashley kapta meg a papírokat. Ekkor pont ugyanabban a szobában voltak. Egy ideig csak néztek egymásra – Ashley csak a kisseb fiúra nézett, Albus viszont kereste a lány tekintetét – majd lassan-lassan kicsavarták az üzeneteket.

Kedves első, másodéves, harmad és negyed éves iskolatársaink! 
Szeretnénk mindegyikőtöket meghívni a ma esti iskolakezdési bulinkraa. 
Este 7-re várunk szeretettel mindenkit a Silver Carp utca 17. –es számú háznál.
 Lesz zene, étel-ital és minden, ami kell.
 A szüleid ne hozd el, de kérj tőlük engedélyt. 
Várunk minden boszorkányt és varázslót,
 aki a Roxfortban idén az első vagy második évét fogja tölteni.

Szívélyes üdvözlettel: Hugo és Rose Weasley

Elsőnek Ashley olvasta el a levelet. Csodálkozó tekintettel meredt a lapra, majd elmosolyodott – s sorban utána a két fiú is. Megint egymásra néztek, s mintha csak olvastak volna egymás gondolataiban, egyszerre berontottak a felnőtt szobába.

  - Anya! Apa! – kiáltotta egyszerre a kér fiú.

  - Hugo-ék meghívtak minket bulizni! – hadarta James.

  - Ma estére! 7-re! A házukba! – tódította Albus.

  - Had menjünk el! Légy szíves! Minden első, másod, harmad és negyedéves ott lesz! – nyöszörögtek felváltva. A szülők elkerekedett szemmel intették csendre őket.

  - Nyugodjatok le! – mondta szigorúan Harry. – Na, szóval. Elmondanád, mi történt, Ashley? – nézett a szőke kislányra. Az említett teljesen elvörösödött. Nagyon furcsa volt neki, hogy a példaképe mindig úgy szól hozzá, mint a saját gyerekéhez, s ettől teljesen elpirult. Vett egy nagy levegőt, s kis tétovázás után eldöntötte, mit fog tenni. Nem mondott semmit, csupán átadta a saját levelét, amit elkezdtek olvasni a szülők. Ugyan az volt a reakciójuk, mint a gyerekeknek: meglepetten pislogtak, majd elmosolyodtak.

  - Szóval el szeretnétek menni? – nézett a három fiatalra. A gyerekei hevesen bólogattak, Ashley viszont csak némán meredt maga elé. Eszébe jutott egy csomó szörnyű gondolat. Például, hogy a Carolin lányok is ott lesznek. Meg, hogy nem is kedveli őt senki az iskolából, csak James, s hogy le fogja égetni magát. Ráadásul nagyon furcsa lenne olyanok bulijára elmenni, akik szóba se állnak vele. Annyira belemerült ezekbe a gondolatokba, hogy észre sem vette, hogy Ginny szólítgatja.

  - Ashley! Hahó! Itt vagy? – integetett két kézzel, s a lány hirtelen felugrott.

  - Mi? – kérdezte szórakozottan. – Bocsánat, nem értettem. – váltott kicsit udvariasabb hangra.

  - Azt kérdeztem, hogy te elakarsz-e menni? – mosolygott megbocsátóan az anya.

  - Hááááát… - döntötte balra a fejét. – Igazából nem tudom. – mondta lassan, egy nagyon érdekes hangnemben.

  - Semmi baj. –rázta a fejét Harry. – Van még 6 órád gondolkodni. Mondjuk inkább csak öt, mert azért jó lenne előre tudni. – nézett bűvös karórájára, ami csak azt mutatta, mennyi idő van egy dologig, amire az apa gondol. A kisboszorkány bólintott. Kellemetlen érzés töltötte el. El is akart menni, meg nem is. Egy ideig nézett a semmibe, amikor egyszer csak James alkaron ragadta és behúzta magával a fiúszobába. Ashley ellenkezni próbált, de nem bírt kiszabadulni a fiú erős szorításából. Leültette a lányt egy székre, ő pedig leült az ágyszélére.

  - Miért nem akarsz jönni? – vonta kérdőre olyan hangsúllyal, hogy az már szidásnak is elmehetett volna.

  - Sok minden miatt. – felelte nemes egyszerűséggel a Wright lány.

  - Kösz, ebből sokat megtudtam. – forgatta a szemeit James. Kellemetlenül ült egy darabig és nézte a lányt, aki pedig a szőnyegre tekintett. Hirtelen már megint elfogta az a furcsa, kellemes érzés, akit akkor is érzett, mikor átölelte Ashleyt. Óriási barátságot érzet iránta. Egy kis ideig még várt, kereste a szavakat, hogy mit mondjon, majd végül csak kinyögte. – Sajnálom. Tudom milyen rossz neked. Ne haragudj, hogy ilyen vagyok, csak rögtön az jutott eszembe erről a buli dologról, hogy tudunk egy kicsit jól szórakozni együtt. De ha te nem akarod, akkor… - lenyelte a mondat végét. Furcsa, köhögésszerű hangot hallatott. A lány egy ideig nézte a fiút, majd odament mellé, s leült ő is az ágy szélére. Nem néztek egymás szemébe, csak maguk elé. Gondolataik kavarogtak, s mintha hallották volna egymásét, válaszolgattak is magukba rá. James szégyenkezve temette tenyereibe kedves arcát, Ashley pedig lopva rápillantott.

  - Ne haragudj magadra. – suttogta végül. – Túlzottan kiborulok minden apróság miatt. Nagyon érzékeny vagyok. Ráadásul teljesen pesszimista is. Csak a rosszra tudok gondolni. Hálás vagyok, hogy legalább te mellettem állsz. Ne haragudj, hogy ezt eddig nem mutattam ki, csak… Nem lehet sehogyan sem viszonozni.

Mély csend következett. Egy kis golymók hangja volt a legfőbb „zaj”, az volt a leghangosabb az egész szobába.  James meghatottan nézett barátja szürkés-kékes szemeibe.

  - Nem is kell. – suttogta válaszul. – Örülök a barátságunknak. Nem kell semmit viszonozni. – megölelte a lányt. Ashley érzete, hogy örömkönnyei csurognak elpirult arcán. Próbálta visszafojtani őket, de aztán szabadjára engedte a cseppeket. Csendben sírdogált a Potter fiú vállán.

 

  - Döntöttem. – mondta végül a lány. – Elmegyek a partiba, ha mellettem leszel. – James bólintott. A kis boszorkány elmosolyodott és letörölte könnyeit. Felállt, és elindult Mr Potter-hez, hogy elmondja döntését.

 

Oldal: Story 9. rész
Harry Potter rajongóknak :) - © 2008 - 2024 - harry-pooter-rajongoknak.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat